Mi a cél? Teljesítés, rohanás, kapkodás? (freeimages / runners-1176564)
Mi a cél? Teljesítés, rohanás, kapkodás? (freeimages / runners-1176564)

Először nem mozgunk semmit, egész nap ülünk, aztán pedig első kósza gondolatból rögtön maratont futunk, vagy megmásszuk a Himaláját? Miből gondoljuk, hogy hogy ettől majd többek-jobbak leszünk? Talán még mindig nincs életszerű mozgáskultúránk, és nem tartjuk fontosnak a szellemünk-lelkünk-testünk aktuális lehetőségeit és korlátait… Már érintettük több cikkben (például tornaóra, mozgás elkezdése, bemelegítés, séta, nyújtás, sportválasztás), hogy a nem-mozgás után miért és hogyan induljunk el az edzéssel, hogyan sportoljunk kezdőként is biztonságosan, kíméletesen, a sérülésveszélyt csökkentve. Viszont most nézzük meg ezt összefoglalóan még egyszer, még a legegyszerűbb sétát illetően is! Hiszen a masszív önromboló beidegződéseket hosszabb idő alatt és több munkával lehet átírni, átalakítani.

Élsport, vagy élvezeti élet-karbantartó mozgás?

A katonás iskolai tornaórán általában nem volt cél, hogy a megtanuljuk örömmel, számunkra optimálisan mozogni és megismerjük a testünk egyéni adottságait – tisztelet a kivételnek. Sokkal inkább a hibátlan teljesítés, a jó jegy volt az elvárás. Versenyeztünk az idővel vagy másokkal, kellő rákészüléssel vagy anélkül. (Mikor fogják vajon azt osztályozni, hogy a gyerek mennyire érezte igazán jól magát a sport közben?) Ez megalapozta az általános teljesítménykényszert, hogy az edzéssel valamilyen külső tényezőnek kell megfelelnünk: stopperóra, mérőszalag, mérleg, szülő, tanár, főnök, edző, szurkolók, stb. A saját testünk jelzései, a “belső tényezők” sajnos az esetek jó részében nem voltak fontosak, háttérbe lettek szorítva. Ha sikerült csúcsot döntenünk, akkor mi voltunk a nemes, büszke (önkínzó, önsanyargató…) élsportoló bajnokok, és jól megmutattuk, hogy milyen sokat bírunk. Ha a megerőltetés után minden egyes porcikánkat éreztük, alig tudtunk felkelni, és mehettünk táppénzre, esetleg hosszú távon is maradandó sérülést szenvedtünk, mellékesnek bizonyult. Fiatal test sokat elbír…

Hogyan sportoljunk? FOKOZATOSSÁG, KÍMÉLETESSÉG, LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE HALADÁS

Hogyan sportoljunk? Örömmel, játékosan, odafigyelve (freeimages / swimming-fun-the-water-is-great-1431165)
Hogyan sportoljunk? Örömmel, játékosan, odafigyelve (freeimages / swimming-fun-the-water-is-great-1431165)

Viszont ha az igazán hosszan tartó általános egyensúlyt és jó közérzetet szeretnénk MAGunknak megadni, akkor csakis önMAGunkhoz hűen érdemes a mozgásformákat űzni, a tornaórai félrenevelést pedig hasznos kiküszöbölni. A sajgó porcikák és a túlerőltetés helyett legyen cél a kellemes fáradtság, ellazultság és felfrissültség. Figyeljünk oda az aktuális teherbírásunkra! HA VALAMI NEM ESIK JÓL, HA VALAMI FÁJ, azt ABBA KELL HAGYNI, mert megsérülhetünk. Maximum kellemetlen lehet. Ha van valami tünetünk, például éppen épülünk fel egy meghűlésből, vagy nemrég meghúztuk a derekunkat, azt is figyelembe kell venni.

Tudatosítsuk magunkban, hogy egy új sportban először mindig KEZDŐK leszünk, aztán csak később haladók, ezért a kezdő szinttel kell indulnunk. Ez nem szégyellni való, hanem természetes dolog, mindenki volt kezdő! Kezdőként kövessük a sétához való hozzászokásnál leírt alapelveket:

 – 1 hétig naponta (vagy kétnaponta) 5-10 perc könnyebb edzés;
 – a következő héten naponta (vagy kétnaponta) 20 perc könnyebb edzés;
 – a következő héten napi 30 perc könnyebb edzés;
– …
– és így tovább, amíg el nem érjük a napi 60 percet.
 – Ezután lehet intenzívebben vagy még hosszabban edzeni.

Mindig tartsuk be a mozgásóra ajánlott menetét: bemelegítés, edzés, levezetés, nyújtás.

Legyen az adott mozgásformának megfelelő technikai felszerelésünk!

Figyeljünk oda a helyes testtartásra és a vízfogyasztásra!

Meg lehet nyugodni: ha kitartóan, rendszeresen és örömmel hódolunk egy mozgásformának, el fog jönni az az idő is, amikor a sokszorosát fogjuk tudni teljesíteni a kezdő önMAGunknak.

Folytatása következik!

Vajon milyen lenne Önnek a pont itt, pont most a megfelelő, örömteli testmozgás? Nehezen indul el, nincs rá kapacitása, fél, hogy valamit elront? Szükség van hozzá további támogatásra, segítségre, motivációra? A Moksa Cseppet, a Moksa Greent és az Emóciót próbálta már az általános egyensúlyának biztosítására?

Bővebb információk olvashatók a témáról a Facebookon a Moksa útmutatás csoportban!

Ez is megfontolandó:
(1) Webbeteg

Mozgás elkezdése kicsiben (freeimages / starting-line-1193423)
Mozgás elkezdése kicsiben (freeimages / starting-line-1193423)

Az előző írásban megvizsgáltuk, hogy hogyan lehet egy emberrel már gyerekkorában egy életre megutáltatni a testmozgást (például szürke, semmitmondó, kényszerített közoktatásbeli torna- és testnevelés órákkal…). A vizsgálatból kimaradt egy nem mellékes tényező: a gyerekeket a mozgásórán kívül egész napos ülésre tanítják. A (sokszor kényelmetlen) padból csak nemtetszés terhe mellett lehet felállni. Ugyan bizonyos tanulási formák csak ülve kivitelezhetők, de… Tisztelet a gyerekeket mozogni engedő kivételes pedagógusoknak. Valószínűleg mindennek folyományaként is megfigyelhető, hogy a 21. századi emberek nagy része szélsőséges kapcsolatban áll a testmozgással. Az egyik véglet az egész napos ülőmunka (emellett boldogságpótlásként evés-ivás-hízás, otthon kifejezetten). A másik véglet a fizikai munka és az ön-túlhajtás, a megerőltetés és a sérülések: rendszeres hát-, derék-, váll- és más testrész húzódások, stb. Ezeken fontos lenne változtatni, hogy a mozgás elkezdése, illetve a pihenés kialakítása által megteremtődjön a mozgás és a mozdulatlanság EGYENSÚLYA az életünkben.

Az egyensúly elvezet a kívánatos állapotunkhoz: a megfelelő testsúlyhoz, a jó közérzethez és a mozgás öröméhez! Hogy hogyan lehet ezt megoldani, ennek szemléltetéséhez egy tanmesét hívok segítségül:

A fiatal és az öreg favágó

Egy vállalathoz egy új, fiatal favágó érkezett, akit egy tapasztaltabb, öreg favágó mellé osztottak be. Az első napon a főnök nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy kiváló munkatársra tett szert. Ugyanis az ifjú favágó csaknem kétszer annyi fát tudott kivágni, mint az öreg. Másnap kiment, hogy megnézze, hogy dolgoznak.

Örömmel tapasztalta, hogy az új munkaerő egész nap megállás nélkül vágja a fákat, még csak ebédidőt sem tart. Ezzel szemben az öreg favágó minden negyed órában leült két percre. Mégse szólt semmit, hiszen már régóta neki dolgozott az öregember. Inkább örült a jó fogásnak.

Hamarosan azonban nagy meglepetés érte a főnököt: a kiváló fiatal favágó teljesítménye szépen lassan csökkenni kezdett. Hamarosan épp ugyanannyi fát vágott ki egy nap alatt, mint az öreg. Amikor eljött a nap, hogy az esti összegzésnél kevesebbet tudott felmutatni, a főnök úgy döntött, ismét megnézi, hogyan dolgoznak. Talán eltanulta az öregember módszerét, és ő is mindig leül pihenni? De hiszen fiatal még ahhoz!

Mozgás és mozdulatlanság egyensúlya: fejszeélezés! (freeimages / axe-and-firefoods-1408708)
Mozgás és mozdulatlanság egyensúlya: fejszeélezés! (freeimages / axe-and-firefoods-1408708)

Kiment az erdőbe, és megint egy napig figyelte, mit csinál a két férfi. Legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy a legutóbbi alkalom óta nem változott semmi! Az öregember továbbra is mindig leült pihenni, az ifjú pedig talán még nagyobb erővel küzdött a hatalmas fák ellen.


Az ő eredménye mégis kevesebb lett!

Félrevonta az öreg favágót, és megkérdezte tőle: „Hogy lehet az, hogy az a kölyök sokkal nagyobb energiával vágja a fát, ráadásul megállás nélkül, miközben te állandóan megpihensz, mégis nap végére te vagy az, aki nagyobb eredményt tud felmutatni?”

Mire az öreg így felelt: „Édes fiam. Én minden pihenőm alatt megélezem a fejszémet!

Mozgás elkezdése: mozgás és mozdulatlanság egyensúlyának kialakítása

Tehát, ha eddig szélsőségesen (nem) mozogtunk, tudatosan vigyük be az életünkbe az ellenpólust, mint szokást:

  • Álló és fizikai munkánál óránként üljünk le pár percre (- és élezzük meg a fejszénket…). Ha valaki, például a munkáltató ezt nem nézi jó szemmel, meg kell vele értetni, hogy ez a stabil teljesítmény érdeke. Neki ez a hasznos, nem a megállás nélküli hajt(at)ás. A megértés érdekében el lehet vele olvastatni a fenti favágós tanmesét…
  • Ülőmunkánál minimum óránként mozgassuk át magunkat: nyújtózkodjunk, végezzünk néhány nyak-, váll-, kar-, derék és bokakörzést, fenék-összeszorítást, álljunk fel és tegyünk néhány lépést. Például használjuk kevesebbet a telefont és helyette sétáljunk oda ahhoz, akivel beszélni szeretnénk! Munka előtt és után pedig lehet többet mozogni.

Folytatása következik!

Vajon hogyan tudja elkezdeni kialakítani az életében a mozgás és a mozdulatlanság egyensúlyát? Nehezen indul el ebben? Szükség van hozzá további segítségre, motivációra? A Moksa Cseppet, a Moksa Greent és az Emóciót próbálta már az általános egyensúlyának támogatására?

Bővebb információk olvashatók a témáról a Facebookon a Moksa útmutatás csoportban!

Ez is megfontolandó:
(1) Wellandfit