Talán sokan nem tudják, hogy Bálint gazda élete milyen embert próbáló akadályokkal volt tele… A következő sorok a “nemzet kertészétől”, Bálint György kertészmérnöktől származnak. És hogy miért fontos ő nekünk? Mert mindenképpen példát teremt az életével az önellátó gazdálkodás és az élethez való egészséges hozzáállás terén.
Halmaj volt az én igazi otthonom. Emlékszem, hogy az első cigarettát ott szívtam el, egy szalmakazal tövében az egyik játszótársammal. Apám egyetlen egyszer vert meg, és ez az alkalom volt, mert meglátott bennünket, és kaptam tőle két hatalmas pofont.
Hat éves voltam, amikor kaptam egy kis pónifogatot. Az volt a kötelezettségem, hogy attól kezdve a lovakat nekem kellett ápolni. Én etettem őket, én hordtam be a szalmát alájuk, és én hordtam ki a trágyát amit csináltak. Ez volt az első feladatom, és egyben szórakozásom is. És talán ebből származik az, hogy ha megkérdezik tőlem hogy mi az én hobbim, és mi az én szakmám, akkor azt mondom, hogy a szakmám a hobbim.
Apám még teljes erővel gazdálkodott, amikor a második zsidótörvény következtében a gazdaságnak egy részét államosították. Akkor az volt a szabály, hogy száz holdnál több területe nem lehet egy családnak. Ezt annyira nem tudta elviselni, hogy megbetegedett, és meg is halt rövidesen.
Furcsa módon ők egy teljesen asszimilált család voltak, és amikor apámtól megkérdeztem, hogy miért nem katolizált, pedig a katolikus templom újjáépítése az ő pénzéből történt, akkor azt mondta, hát majd akkor fiam, ha a zsidókat nem üldözik. Olyan vagyok, mint a barackfám: tele sebesülésekkel, de még mindig terem (Bálint gazda élete) részletei…