Egy időben terjedt egy humoros történet, “A kapálás elhozná a világbékét” címmel… Jól összefoglalta, hogy milyen felesleges dolgokon stresszelnek a 21. századi, zömmel ülőmunkát végző, mozgáshiányos emberek, amikre a mozgás (lenne) az igazi megoldás. A személyre és helyzetre szabott, megfelelő mozgás valóban kellemesen lefáraszt minket. Emellett az izzadással kiüríti a szervezetünkből a stresszhormonokat, kitisztítja az elménket és még örömteli is. Viszont a túlzásba vitt mozgás sajnos kimerít és öregít. Ezt megtapasztalhatták anno a földeken napkeltétől napnyugtáig kézi munkával dolgozók – nem véletlenül ment el sokak kedve a mezőgazdasági munkától. Ha kertészkedéssel mozgunk, akkor jó, ha tudjuk, hogy az ásás-, kapálás és vegyszermentes, igazi biokertészkedés a gyakorlatban a “megfelelő” belőle, nekünk is és a Földnek is. Hogy ez mit jelent és hogyan lehetséges megvalósítani?

Úgy, hogy megfigyeljük és munkára fogjuk a Természet működését; hagyjuk, hogy besegítsen nekünk a kertészkedésbe, együttműködünk vele. Nagyon sok energiaigényes (gépekkel végezve szén-dioxidot kibocsátó!) feladatot elvégezne velünk, helyettünk, ha okosan utánoznánk. Ennek sok apró részlete van, erről szól az önfenntartó kert. Ez a most elterjedteknél sokkal jobb módja (lenne) annak, hogy jó minőségű élelmiszert sikerüljön előállítani.

Biokertészkedés a gyakorlatban: két lényeges összetevő

A sok apró részletből kiemelek kettőt, és akinek felkelti az érdeklődését, utánanézhet a világhálón. Aki nem kertészkedik, de szeretne, készül rá, hangolódik rá, és művelődne hozzá, olvassa el ezeket, és gondolja át jó alaposan! Lehet, hogy nehéz olvasmányok! Rá kell álljon az ember elméje, meg kell őket emészteni, sok régi beidegződést át kell írni, ami nem megy egyik napról a másikra, de megéri. És természetesen a kert egyéni adottságai is meghatározzák, hogy mit hogyan lehet alkalmazni, de…

Talajtakarás: nincs szántás, nincs ásás, nincs kapálás, nincs gyomirtó

Ezen írás készültekor (is) általánosan nagy probléma az aszály Magyarországon: nincs eső, porzik a talaj nem kel ki az elvetett mag. Az egy (igen csekély) lehetőség, hogy imádkozunk az esőért, vagy (sok klímamelegítő energiabefektetéssel!) öntözünk… Itt sajnos az is hiba, hogy a meglevő kevés nedvességet is hagyjuk elillanni a folyamatosan úgymond “meztelenül”, növénytakaró nélkül tartott földekkel! Pedig most is léteznek nedvesebb talajú területek: például az erdők. Itt a fák lombja árnyékol, az avar letakar, trágyázza a talajt a lehullott levelek tápanyagaival, valamint akadályozza a gyomok terjedését is. A Természetben nincs “meztelen” talaj, és sokat felforgatott talaj sincs! Ezt az “erdő-módszert” lehet utánozni a kiskertekben talajtakarással, mulcsolással, nagyobb mezőgazdasági területeken komposztált marhatrágyával.

Növénytársítás: nincs rovarirtó, nincs növényvédő szer

A természetben megvan a természetes tápláléklánc, minden állatot / növényt elfogyaszt egy másik állat / növény, mindegyiket más. A növényeket általában állatok szeretik: rovarok, mikrobák, amiket haszonnövényeknél kártevőknek tekintünk, ez is minden növénynél más. Ha két növényt egymás mellé vetünk / ültetünk, három eset lehetséges. Vagy közömbösek egymás kártevői iránt, vagy együtt vonzzák ugyanazt a kártevőt, vagy riasztják egymás kártevőit. Amikor nagy területen monokultúrásan termesztik ugyanazt a növényt (például búzát), akkor a két növény egymás mellett ugyanaz, tehát együtt vonzzák ugyanazt a kártevőt. Nem csoda, hogy (szintén klímamelegítő energiabefektetéssel kijuttatott!) növényvédő szerekre, permetezésre van szükségük… Mi lenne, ha ezt átalakítanánk, és mindig egymás mellé tennénk a saját kártevőiktől egymást védő növényeket?

Folytatása következik!

Nehezen indul be a kertészkedés, túlságosan fél, hogy valamit elront, szükség van hozzá további támogatásra, segítségre? A Moksa Cseppet és a Moksa Greent próbálta már?

Bővebb információk olvashatók a témáról a Facebookon a Moksa útmutatás csoportban!

Lásd még:
Gertrud Franck: Öngyógyító kiskert
Ruth, a lusta kertész (Önfenntartó kiskert a gyakorlatban)
Mérgezett Föld (Önfenntartó “nagykert” a gyakorlatban)