Valószínűleg a nagyvárosi emberek többsége legalább néha elgondolkodik azon, hogy milyen jó is lenne a piszkos város zajától távol, egy tiszta, zöld és madárcsicsergős vidéken lakni. Vannak, akiknek annyira elegük lesz a civilizáció ártalmaitól, hogy vesznek egy nagy levegőt, kilépnek a komfortzónájukból és ténylegesen vidékre is költöznek. Mások pedig óvatosabban, megfelelő előkészületek után mozdulnak. A többi álmodozó városlakót is a sokszor csak 2 tényező tartja vissza. 1. nem szeretne lemondani a megszokott (mozgásszegény, fotelban ülős) kényelméről, biztonságáról(?) és bőséges kulturális lehetőségeitől. 2. tart a vidéken rá váró nehézségektől, az elemekkel való küzdelmektől, a többnyire sok fizikai munkától. Mert az igazi vidéki életnek szerves velejárója a minél teljesebb körű önellátó életmód, a sok mozgás. De nemcsak ezek.
Az önellátásban való sikeres boldoguláshoz hasznos rendelkezni a Természet adta, végtelen és ősi tudást, képességeket és készségeket jelentő “diplomával”. Ilyet nem nagyon lehet semmilyen emberi tanintézményben szerezni, csak a szürke hétköznapi jelenű gyakorlatban. Habár a papírpártiak megmosolyogják az “Élet iskoláját”, szimplán az állami bizonyítványokkal vidéken vagy a vadonban sokszor gyorsan éhen lehet halni…
Minden emberben ott lakozik az önellátó életmód képessége
Anasztáziának, Vlagyimir Megre regénybeli szibériai remetenőjének megvan az ősi önellátó tudása. Ennek egyik fontos része, hogy nincsenek a civilizáció által elaltatva és beszűkülve a természetes, ősi képességei, a kifinomult érzékszervei. Jól használja a szemét, az orrát, a fülét, az ízlelését, a tapintását, az ösztönét és a józan paraszti eszét is, így tud mester lenni az önellátó életmód terén, még Szibériában is. Ez a végtelen tudás segít neki folyamatosan jelenben és intenzív kapcsolatban lenni az élő és élettelen világgal, növényekkel, állatokkal és az egész Világegyetemmel. Érti a működésüket, tud velük kommunikálni, segíteni nekik, segítséget kérni tőlük.
Családi birtokok, szeretet-terek: arany középút
A regénybeli remetenő ősi tudása valószínűleg egyenesen ijesztő egy civilizált ember számára, aki fel sem tudja fogni, hogy hogyan juthatna hozzá akár csak hasonlóhoz is. Viszont, ha mégiscsak elindulna valahogyan az önellátás útján, és hogy könnyebb legyen a kezdet, vagy akár az egész, Anasztázia ebben is segít. Van rá ötlete, hogy hogy hogyan lehet együtt működtetni a civilizáció vívmányait a tisztább vidéki élettel. “Családi Birtokokból” álló kis települések létrehozását javasolja. Ezeket körülbelül 1 hektáros alapterületű családi gazdaságoknak képzeli el, ahol az ott lakók kialakíthatják saját „Szeretet Terüket”. Meglátása szerint, ha mindenki így tenne a Földön, akkor egyszer csak az egész Föld egy nagy Szeretet Térré változhatna. Részletes leírást ad ennek a gyakorlatban való megvalósításáról, kezdve a kertészkedéstől, a különleges magültetéstől egészen a börtönbüntetésüket töltő raboknak a saját Szeretet Terükbe való visszavezetéséig.
(A cikk célja az volt, hogy felkeltse a kíváncsiságot Anasztáziáról, a szibériai remetenőről szóló regények iránt, remélhetőleg sikerült!)
Vajon mi lenne Önnek a pont itt, pont most a megfelelő önellátásban elindító lehetőség, eszköz? Szükség van a változtatáshoz további támogatásra, segítségre, motivációra? A Moksa Cseppet, a Moksa Greent és az Emóciót próbálta már az általános egyensúlyának biztosítására?
Bővebb információk olvashatók a témáról a Facebookon a Moksa útmutatás csoportban!
Ezek is megfontolandók:
Vlagyimir Megre (Szibériai) Anasztázia könyvei
https://www.agraroldal.hu/paraszt-tudnivalok.html
https://morzsafarm.hu/a-kerteszkedes-mint-terapia-mukodik/
